2016. május 28.-án megtartottuk idei első nyílt napunkat a Bio Pipacs Tanyán. Mi, a házigazdák: Zsuzsa és Jörg bátran kijelenthetjük, hogy minden adott volt, ami egy jó nyílt naphoz szükségeltetik: szép idő, kellemes társaság, finom falatok, hűsítő italok! Bár nap közben egyre másra jöttek a telefon hívások, sms-ek néhány családtól, hogy betegség miatt mégsem tudnak eljönni, így is szép számban összegyűltünk....Körbe néztünk a házunk táján, játszottunk zöldségkeresősdit, amelyből végül kiderült, melyik zöldség hány hetes már.... tartottunk egy röpke gazdasági beszámolót, melyből kiderült, melyek voltak azok a nagyobb beruházások, amelyekre addig költenünk kellett. Magunk részéről úgy érezzük, egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk eyütt, jót beszélgettünk és igazán jókat ettünk!!! Kérésünkre 1 perc néma csendben kért mindenki segítséget és védelmet közös kertünk közös zöldségeire, hogy kitől???....azt mindenkire rábíztuk! :) Csodás volt ez a röpke pillanat, ami teli volt pozitív energiával! Külön köszönet érte még egyszer!!! Végezetül mint minden nyílt nap után, most is feltöltve érezzük magunkat szeretettel, odafigyeléssel, érdeklődéssel, támogatással!!! KÖSZÖNJÜK! Ez nekünk nagyon fontos, hiszen ez ad erőt a nem mindig egyszerű, sokszor az időjárás viszontagságainak kitett , de környezettel összhangban működő termelésünkhöz! De nézzük meg ezt a napot mások szemszögéből is: A „biotanya” (Dávid, egy nyár híján 2 éves) "Egyik szombat délután Apa azt mondta, hogy „Gyere, kisfiam! Elmegyünk a biotanyára.”. Mivel imádom a kocsikázást és a szabad levegőt, lelkesen indultam útnak. De várjunk csak… mi az a „biotanya”? Apa vezetés közben folyamatosan ezt a szót ismételgette, és valami Pipacs-tanyát is emlegetett. Össze-vissza beszélt, de néhány szót azért megértettem, pl.: zöldség, répa, finom. Nagyon meleg volt, egy hepehupás úton közelítettük meg a helyszínt. Amikor kiszálltunk, egy kutyus fogadott minket. Félszegen vakkantgatott, barátságosnak tűnt, de még nem mertem megsimogatni. Ezután láttam egy lovacskát és egy csacsit, a szám is tátva maradt. Apa megpaskolta az orrukat, köszöntünk nekik. Bementünk egy kapun, csodaszép, házakat láttunk és pipacsot mindenfelé. Aha, gondoltam ezért hívják Pipacs-tanyának. Aztán balról sűrű gágogást hallottam. Sok liba énekelt, a nagyok pedig sziszegtek. Hú, de izgalmas hely ez a „biotanya” jelentsen bármit, még mindig nem tudtam pontosan, hogy mi ez. A kutyus (Szeder) bekísért minket az udvarig, ahol nem találtunk senkit. Az asztalon letakart tálak feküdtek, ínycsiklandó illatokat eregetve. Összefutott a nyál a számban… Ekkor megérkezett néhány bácsi, néni és gyerek. Nagyon kedvesek voltak. Hátramentem egy kicsit homokozni a gyerekekkel, de mivel nagyon éhes voltam, hamar visszatértem az asztalhoz. Hűűű! Lekerültek a fedők és a rongyok, rengeteg finomságot láttam. Fűszervaj, gyümölcsös müzli, spárgás rizs, meggyes mákos süti, … és sok étel, aminek nem tudom a nevét. Apa adott nekem kóstolót, nagyon finomak voltak. Ezután a felnőttek leültek egy nagy körbe. Egy néni (Zsuzsa) és egy bácsi (Jörg) voltak a házigazdák. Ők mesélték el, hogy mi is az a biotanya. Így már megértettem, hogy minden csütörtökön, amikor Apa haza hoz egy csomó finom zöldséget, azokat ők termelik meg itt, a biotanyán. Más felnőttek is hozzászóltak, mindenki nagyon jól érezte magát, köztük én is. Körbe mentem, és mindenkinek adtam valami kincset (krétát, fűszálat). Aztán egyszer csak néma csönd lett… A felnőttek közül mindenki elhallgatott, nem értettem miért. Apa utána elmagyarázta, hogy közös erővel elűztük a rossz időjárást, hogy a biotanya zöldségei zavartalanul fejlődjenek. Nagyon jól éreztem magam, a végén már Szedert is meg mertem simogatni. Sok érdekes állatot láttam és sok finomat ettem. Mindenki aranyos volt, nagyon szívesen eljönnék ide máskor is. Most már tudom, hogy a zöldségeink milyen jó helyről származnak." "Jól éreztük magunkat, élveztük a tanyán a természetet, a friss levegőt, a jó társaságot és a finomabbnál finomabb ételeket. Nosztalgiáztunk, eszünkbe jutott gyerekkorunk, nagyszüleink és a velük eltöltött boldog időszak, a régi konyha "szaga" kicsit erősödött a vágy bennünk, hogy elhagyjuk a várost, és kiköltözzünk mi is egy nap egy mesebeli tanyára " "A nyílt napon nagyon jól éreztük magunkat, külön élmény volt, hogy a többiek megérkezése előtt jószágterelésben is részt vehettünk. :) Nagyon érdekes volt látni, honnan érkeznek a finomságok, a rá következő csomagnál ismerősként néztem a zöldségekre, mikor előkészítettem őket! Jó volt hasonló gondolkodású emberekkel találkozni, és kicsit jobban megismerni Titeket. A terülj-terülj asztalkámban sem csalódtunk, minden szakács kitett magáért. A rakott spárga akkora sikert aratott, hogy a következő héten az volt a húsevő menü. :) " ...és lássuk, mindez hogyan fest képekben:
0 Comments
|
|